Szombat este értünk haza, már késő volt, főzni nyilván senkinek nem volt kedve, és őszintén… két koktél után az ember nem salátára vágyik.
Ilyenkor jön az a klasszikus élethelyzet, amikor kell valami gyors, laktató, kicsit bűnözős comfort food, és erre a pizza egyszerűen verhetetlen. Most két teljesen más karakterű pizzát választottunk a Don Pepétől: az egyik a meglepően egyszerű, de működő „Csak a Gyulai!” májusi akciós pizza volt, a másik pedig a brutális nevű és még brutálisabb feltétezésű Hús Hússal pizza.
A „Csak a Gyulai!” elsőre szinte túl egyszerűnek tűnik.
Pizzaszósz, mozzarella és Gyulai kolbász – ennyi. Nincsenek agyonpakolt toppingok, fancy szószok vagy túlkomplikált kombinációk, de pont ez benne a jó. A Gyulai kolbász karaktere annyira erős és jellegzetes, hogy igazából nem is nagyon kell mellé semmi.
A sütés után enyhén roppanós szélek, a füstös, paprikás kolbász és az olvadt mozzarella együtt hozza azt a tipikus „magyaros pizza” életérzést, amitől az ember automatikusan még egy szeletért nyúl.
Az egésznek van egy kicsit retró pizzériás hangulata, csak modernebb és jobban összerakott formában. És őszintén? Néha pont az ilyen egyszerű pizzák működnek a legjobban egy hosszú este végén.
A másik pizza, a Hús Hússal, már teljesen más liga.
Ez nem finomkodik, nem akar könnyed lenni, és nagyjából az első harapásnál közli veled, hogy ma este nem lesz diéta. Tarja, paprikás vastagkolbász, roston csirke, bacon és érlelt sonka egyetlen pizzán – papíron már szinte abszurd mennyiségű hús, de valahogy mégsem csúszik át öncélú kajaszörny kategóriába.
A roston csirke ad neki egy kis könnyedséget, a bacon és az érlelt sonka sós karaktere jól működik a vastagkolbász fűszerességével, a tarja pedig hozza azt az omlós, szaftos alapot, amitől az egész pizza masszív, de mégis élvezhető marad.
Ami külön tetszett, hogy a két pizza teljesen más hangulatot adott ugyanazon az estén. A Gyulais verzió inkább az egyszerű, nosztalgikus, míg a Hús Hússal konkrétan egy túlzásba vitt húsimádás, a lehető legjobb értelemben. És pont ez a jó az ilyen rendelős estékben: nem mindig kell fine dining vagy különleges gasztroélmény.
Néha egyszerűen csak kell egy jó pizza, amit hajnalban, fáradtan, kicsit becsiccsentve eszel meg a kanapén ülve, és közben azon gondolkodsz, hogy lehet, még egy szelet belefér.
A Don Pepe most ezt a hangulatot tökéletesen hozta.
