Van az úgy, hogy az ember egyszerűen nem akar főzni. Se serpenyőt mosogatni, se fakanállal hadonászni a tűzhely fölött, se azon agyalni, hogy ki mit enne szívesen.
És amikor becsönget a három haver, mondván: „Na, mit eszünk?”, akkor két dolgot tehetsz. Vagy bevallod, hogy csak fél zacskó tésztád és egy üveg mustárod van otthon, annak ellenére, hogy szakács voltál vagy előkapod a Don Pepe weboldalát, és megrendeled a családi pizzák alfáját és omegáját: az XXL 55 cm-es Családi Pizzát.
Igen, ötvenöt centi. Egy pizza, amihez komolyan el kell tolni az asztalon a tálakat, meg a távirányítót. Egy pizza, ami nem fér be simán a hűtőbe, ha marad belőle. és szinte biztos, hogy fog.
És nem csak a méret számít hanem az, hogy négy különböző negyedet kérhetsz rá. Ez a Don Pepe egyik legnagyobb találmánya: négy 32 cm-es pizza ízét egy tésztán, egy sütésben, egy dobozban. Húsimádó? Pipa. BBQ rajongó? Jöhet. A haverod inkább a SonGoKu-t szereti? Az is mehet rá. Egyikőtök vegetáriánus?
Mi legutóbb úgy döntöttünk, hogy nem kötünk kompromisszumot, mindenki bediktálta a kedvencét, én pedig csak annyit mondtam: „Nyugi, megoldjuk egy pizzában.” Amikor megjött, alig fért be az ajtón.
És tényleg az lett. Letettük az asztalra, előkerültek a sörök, a ketchupos tubus mert igen, nálunk van, aki még azt is kér, és már vágtuk is a szeleteket. A legszebb az egészben, hogy a pizza nem csak laktató volt, de baromi finom is. A tészta pont jól sült, nem túl vastag, nem túl vékony. A feltétek frissek, gazdagok, és minden harapásnál érezni lehetett, hogy ez nem valami gyorséttermi „dobáljunk rá valamit” stílus.
Három felnőtt férfi próbálta legyűrni. Maradt belőle. Ami azért mond valamit.
Másnap reggel a maradékból lett reggeli, és őszintén szólva, hidegen sem vallott szégyent. Sőt, talán akkor esett igazán jól.
És a legjobb?
